Az emlékezés kincsei

Odafordulhatunk úgy, teljes bizalommal a növényhez, hogy hisszük emlékeztet minket. Ezek a felismerések a szertartások ajándékai. Olyan tágabb nézőpontok, amik megtörik a fennálló minták egyeduralmát, amik nem engedik a szabad áramlást. E ráismerések nem csak gondolatok vagy képek, hanem egy minőség érzetei, érzelmei. Velünk maradnak, de nem tudnak új és mély bevésődéseket kialakítani, ha nem hozzuk vissza ezeket a felejtés csarnokából. A változás, a meghaladni vágyás szándékával érdemes dédelgetni ezeket, mert abból a forrásból származnak, ahonnan az életet kaptuk. Ezek létezésünk gyöngyei, de ha hosszú távon nem figyelünk rájuk, egyszerűen felismerhetetlenné válnak. De ha óvjuk őket, rálelhetünk általuk arra, ami kimondhatatlan. Hiszen a kincsek egyben térképek, hogy segítsenek visszatalálni oda, ahonnan minden kiindul. Ez a folyamat a

Megnevezhetetlen önmagára ismerésének egy lehetősége.  🙏

Szeretettel, Zoltán