A kakaó nem feldúlja, hanem puhítja a belső tereket, nem terel el, hanem befelé kísér és jelenlétre tanít.

Ceremoniális kakaóval kísért szertartás az emlékezés, felismerés és belső áramlás támogatására. Tudatos kakaó, kakaóceremónia, spirituális felismerések, tágabb nézőpontok, berögzült minták oldása, érzelmi és tudati minőségek, belső emlékezés, önismereti folyamat, kakaó mint tanító, szakrális tér, megnevezhetetlen tapasztalása.

Emlékezünk arra a fényre, amellyel beleszülettünk ebbe a világba, és hagyjuk, hogy ezen a fényen keresztül lássuk az Ünnep és az élet minden pillanatát. Nem a körülményeket szeretnénk megváltoztatni, csak döntünk, és megengedjük magunknak, hogy arra figyeljünk, akik valójában vagyunk. Így a pillanat minősége átalakul, és a hála csendesen megtölti minden lélegzetünket.

A kakaó szelíd, mégis mély módon vezet vissza lényünk teljességéhez. Az elkészítés, a szándék megsúgása és a lassú kortyolás mind egy belső térbe hív, ahol már nem irányítunk, csak odaadással befogadjuk azt, ami megszületik. Innentől az élmény túlmutat a szavakon.

Bármilyen körülmények keretezik is a pillanatainkat, mindig van valami fontosabb, túl mindezen. Van valami varázslatos, mégis a lehető legtermészetesebb, amikor erre ráismerünk. Ekkor nem az élet történéseiben mutatkoznak meg elvétve lelkünk megtapasztalásra vágyott útjai, hanem a lelkünk útját járva jelenik meg minden megélésre felkínált esemény. E szeretetteliségben elveszik a nézőpont, és egyben minden nézőpont jelen van.Elérkezett a vágy, hogy ebben a térben legyünk együt

Ez a három kakaó három különböző minőségen keresztül szólít meg: a venezuelai kakaó a tapasztalás rétegein vezet át, az ecuadori a lélegzeten keresztül a végleges megadásba hív, a balinéz pedig a könnyedség és a lenyomat felelősségére emlékeztet. Mindegyik más nyelven beszél, mégis ugyanarra mutat: arra, ahogyan jelen vagyunk, és arra, amit a Teljességben hagyunk magunk után. Nincs előre megírt út, csak az aktuális felismerés, ami most születik.

Ez a három kakaó az élet formáló erejéről mesél: a kolumbiai a csiszolódásról és a gyönggyé érésről, a dominikai a kapcsolódásról és az egymásnak adott minőségekről, a São Tomé-i pedig a sötétség és a fény egymást feltételező teljességéről. Mindhárom arra hív, hogy teljes szívvel belépjünk a tapasztalásba, és felismerjük, mit hordozunk és mit hagyunk magunk után a világban. A kakaó itt nem csak ital, hanem tükör és tanító.

Ez a kubai kakaó az egyszerűség derűjére és a körülményeken való felemelkedés tapasztalatára emlékeztet. Arra hív, hogy túl az elme elvárásain és minősítésein, nyitott szívvel adjuk át magunkat annak, ami éppen van. Ebben a megengedésben jelenik meg a könnyedség, ahol az élet megélése már maga a Mindenség ünneplése.

Ez a mexikói kakaó az élet forrásának éltető melegére emlékeztet, arra a belső tűzre, amely örömteli áramlásban tart bennünket. A vágyak megengedő felismerésére hív, ahol a mély érzelmek felszínre kerülhetnek, elismerést, átélést és gyógyulást kérve. Mindez éberen, szeretettel, a lét természetes ritmusában történik.

Sokan járunk most olyan tereken, ahol a bizonytalanság, az eltávolodás és a félelem különösen erősen van jelen. Nem keresünk üres válaszokat, csak együttérzéssel fordulunk mindahhoz, ami megmutatkozik. Amit ellenállás nélkül, odaadással élünk meg, az végül könnyebbé válhat.

És íme a negyedik kakaó a listáról. Guatemala Rosario(Trinitario)– Ezt a kakaót Q'eqchi gazdálkodók állítják elő, akik a FEDECOVERA, a guatemalai északi Alta Verapazban található kistermelői csoportok szövetségének tagjai. A Szövetség a gazdálkodói életkörülményeinek javítására törekszik, miközben mindig tiszteletben tartja és védi kultúrájukat. A 262 termelői család mindegyike q’eqchi vagy poqom’chi’, és a saját nyelvén beszél. A babot frissen gyűjtik, központilag fermentálj

A madagaszkári Criollo kakaó a távolság ajándékát hordozza. Nem eltávolít, hanem megenged egy másik nézőpontot, ahonnan a dolgok tisztábban láthatók. A figyelem finom hátralépésében fellazulnak a berögzült kapaszkodók, és teret kap valami új, ami nem cáfol, csak tágít. Ebben a nyitottságban jelenik meg egy csendes, fénylő szabadság.

A Peru San Martin kakaó a belső templomhoz vezet vissza. A mély gyökérzet emlékezete egyszerre hordozza az ősök lenyomatát és a jelen pillanat szentségét. A figyelem odaadásában megnyílik az a tér, ahol a szellemi kapcsolódás nem kívül történik, hanem bennünk válik élővé. Itt a jelen élet maga a szentély.

A Maleku kakaó a következmények csendes törvényére emlékeztet. Arra, hogy ami történik, túlmutat rajtunk, de az, ahogyan megéljük, mélyen összefügg azzal az energiával, amit a pillanatban képviselünk. A figyelem odaadásában meglágyul a reakció, és megjelenik az éberség, amely már önmagában átalakít. Itt születik meg a felismerés ereje.

Van egy pont, ahol már nem az illeszkedés, hanem az odafordulás válik fontossá. A kakaó emlékeztet arra, amit egykor tudtunk, csak elfelejtettünk: hogy a saját igazságunk megélése nem elválaszt, hanem felszabadít. Ebben a felismerésben nincs elvárás, csak hűség ahhoz, ami bennünk él. Innen minden következmény értelmet nyer.

Van egy időszak, amikor már nem lehet fél szívvel jelen lenni. A megengedésben feloldódik az ellenállás, és a nehézségek olyan kincsekké válnak, amelyek addig rejtve voltak. A kakaó szelíd kísérőként vezet át ezen a táguláson, ahol a nézőpontunk átalakul, és a tapasztalat mélyen átír. Ebben a folyamatban minden lassan a helyére kerül.

Van egy állapot, ahol az elme zaja elcsitul, és az én nézőpontja feloldódik. Itt nincsenek minősítések, történetek vagy terhek, csak a tapasztalatok tiszta lenyomata. Ebben a térben válik láthatóvá minden következmény, és itt születik meg a szabadság, hogy miként viszonyulunk mindehhez. A csend mindig jelen van, közelebb, mint a lélegzet.

Van egy felismerés, amely már nem magyaráz, csak jelen van. Az én nézőpontjának feloldódásával eltűnnek a ragaszkodások, hitek és minták, és csak a tapasztalat minősége marad. Ebben a térben nem az történik, amit elképzelünk, hanem az, ami van. Itt válik nyilvánvalóvá mindaz, ami a láthatón túl rejtőzik.

A feloldódás nem cél, hanem átadás egy tágabb minőségnek. Itt nincs birtoklás, nincs összehasonlítás, csak egy folyamat, amely önmagát haladja meg. Minden résztvevő azt ismeri fel, ami számára abban a pillanatban elérhető. Ebben a találkozásban a jelenlét válik az átalakulás terévé.

Minden pillanat hordozhat szentséget, ha teljes jelenléttel éljük meg. A valódi ünnep nem a múltra tekint, hanem a mostban születik meg, ahol az elköteleződés új minőséget kap. Az együtt emelkedés szándéka túlmutat a boldogságon, és a szeretet terében válik visszavonhatatlanná. Innen már nem visszatérés van, hanem közös haladás.