A „pillanatállítás”

Ismét megélhettem, hogy mire képes az őszinte szándék. Amikor a valóságba berobban a bizonyossága annak, amiről csak gondolva tudjuk, vagy érezzük, hogy igaz, az egyszerűen megrendítő. Onnan többé soha ki nem törölhető. Ez a mező él és vibrál, mutat és vezet, táplál és tanít, gyógyít és felemel. Minden lenyomata, a valaha „volt és lesz” egyetlen pillanatnak, ott pulzál és kínálja adományainak tárházát. Nem csak a már elfogadott egyéni, csoportos család vagy rendszerállítás létezik. Mi van, ha életünk összes kapcsolódása, beszélgetése, megnyilvánulása és egyedül töltött pillanata is egy „állítás”? Mi lenne, ha ezt a „mezőt” a felismerés szándékával a saját valóságunkká tennénk bármelyik kiválasztott történésben? Hiszen gyakorlatilag minden eddig ismert és elfogadott „állítás” is, csak ennek az egyetlen létező pillanatnak a megnyilvánulása. Hálás vagyok, sokat kaptam.

Szeretettel, Zoltán