Az álom álmodójának megálmodója

Hogyan vagy megérintve, mikor találkozol nehéz sorsokkal, látsz, vagy közvetve tapasztalsz tragédiákat, befogadod a természet ereje általi rombolást és ennek elszenvedőinek fájdalmát, kétségbeesését? Mi az első reakciód és mit kezdesz ezzel?

Talán sosem volt időszerűbb és fontosabb előhívni és felidézni valami minőséget, ami nagyon is emberi, de túlmutat emberi mivoltunkon. Az együttérzés, ahogyan a buddhizmusban tartják az nemcsak egy főnév, az maga az ige, ami összetartja az életet. Tudjuk-e képviselni ezt a minőséget? Nemrégiben volt az életemben egy nagyon személyes történet, ahol átélhettem ennek mélységét. De nem csak azzal kapcsolatban, aki közel állt hozzám, hanem meg tudtam élni ezt mindenkivel, akivel ebben az időben találkoztam. Az utcán, a tömegközlekedésen, bárhol ahol jártam. Felismertem, hogy habár semmit nem tudunk egymásról, mégis valami bennem megmozdult, ha ránéztem a másikra. Valami, ami egy tapasztalati leszűrődés egy élménynek a lenyomata a lényemben. A másik ennek emlékeztetője volt a tükröződésben. Csak ezzel a minőséggel tudtam együtt érezni, és csakis ennek volt mélysége. Ezáltal lehetett közösségünk, ami támogató volt egy szemmel nem látható térben.

Szeretettel, Zoltán