Semmi sincs külön

Szeretettel kérünk, hogy írd meg a szertartással, az egyéni vagy csoportos kapcsolódással kialakult véleményed. Ez segít másokat, hogy megerősödjön egy bizalom, és a hitelesség.

Hálás köszönet!

Nehéz erről bármit mondani és nem is tudom, miért kéne. Mégis nyomogatom a billentyűket és engedem a szavakat formálódni. Hogy miért is? Mert egyszerűen máshogy rendezte és rendezi önmagát a létezés, amit felismerni vagyok képes. Nincs értelme fejtegetni az okát vagy az állandóságát megkérdőjelezni. Ráismerhetővé és megidézhetővé vált egy állapot, egy tér, ami képes kapcsolódni egy mindent átszövő mezőhöz. Ami itt történik, az messze túlmutat azon, amit az elme vágyként kivetít. Mert ez akaratlagos. És mivel akaratlagos ezért kontrolláló. Viszont az ebben kinyilvánított tiszta szándék olyan helyekre visz, olyan információkat láttat tisztán, olyan események lehetőségét mutatja, ami nem bekalibrálható az ego zártságával. Ez a szándék kontrollt nélkülöző, ezért tisztán szeretetteli, megengedő és befogadó. Természete a könnyedség szabadsága. Az eseményeket felismerésükben teremti. Ebben minden már van, a gyógyulás, a felébredés, a szükségleteink beteljesülése, létünk kiteljesedése. Ekkor úgy vannak jelen gyógyult vagy gyógyulatlan sebeink, már felismert vagy fel nem ismert mintáink, traumáink, mint a levegő, ami éltet. Belélegezzük és természetesen hagyjuk, hogy keresztüláramoljon rajtunk, majd visszaadjuk annak a térnek, ahonnan érkezett. Ebben semmi sincs külön, mert semmi sem rögzült. Egyszerűen önmaga megállíthatatlan áramlásában teljes. Az élet minden paradoxonjával zsonglőrködve mélységes komoly, mégis a lét örök kacajában soha nem múlóan örömteli.

Elmondhatatlan hálám, hogy ez a csodálatos növény hosszú évek óta kísér és támogat, ebben a véget nem érő folyamatban.

Szeretettel, Zoltán